“elérhető új firmware frissítés”
Akik képalkotó és emlékőrző pályafutásukat már jócskán a digitális korszakban kezdték, azok többségének nagy eséllyel teljesen magától értetődő lehet ez a kifejezés, akik 100%-ban analógból jöttek, talán találkoztak már vele, talán barátkoztak is vele, talán mindkét táborban vannak sokan, akik tudomást sem vesznek róla vagy talán most hallanak róla először.
Miért fontos a firmware?
Van egy kérdés, amit többször is nekem szegeztek a közelmúltban, és tulajdonképpen ez indított el engem ennek a rövidke, de terv szerint a lehető leggyorsabb gyorstalpalónak megírásában:
Ha megjelenik egy új verzió, azonnal érdemes frissíteni?
Előadásaim és más egyéb humorfertályóráim során mindig, minden alkalommal ugyanaz a válaszom: “Ez kérdés?” Hogy egy kicsit ideálisabbra vegyem az ívet, nézzük meg, hogy pontosan miről is beszélünk firmware esetén.
Talán a legegyszerűbb hasonlat, amivel élni szoktam ezekben a helyzetekben, ha a firmware-t úgy képzeljük el, mint egy számítógép vagy okostelefon/tablet operációs rendszerét. A firmware tartalmaz minden szükséges kódsort, algoritmust, minden informatikai varázslatot, ami az eszköz működéséhez szükséges. És ha elfogadjuk a megkerülhetetlen tényt, hogy a milcek elterjedésével egy fényképező működése gyakorlatilag informatikai kérdés, már nem önálló modulok, mozgó alkatrészek (sok modell még tartalmaz mechanikus zárat, tudom, tudom…) végzik a munkát, akkor a lehető legegyszerűbben: A FIRMWARE TARTALMAZ MINDENT, AMI A FÉNYKÉPEZŐ MŰKÖDÉSÉHEZ SZÜKSÉGES.
Mindent.
AF precízió és sebesség? Firmware.
Egyre jobb minőségű előkép az elektronikus keresőben? Firmware.
10-20-30 képkocka/másodperc RAW rögzítés? Firmware.
Intelligens témafelismerés? Firmware.
Optimalizált energiafelhasználás? Firmware.
Mit tartalmaz egy frissítés?
Ami az egyik legerősebb aspektusa a tükörnélküli technológiának, hogy egy frissítés már alapvetően teljesen új szolgáltatásokat adhat hozzá egy eszköz repertoárjához. Tökéletes példa a közelmúltból, amikor a Nikon Z8 megkapta a 1.01-es verziót követően a 2.0-át. Megjelent a Z9-ben már megismert Automatikus rögzítés és a Zf-ből a Pixel shift.
Ha kategóriákba szeretnénk rendezni, akkor egy frissítés tartalmazhat:
Teljesen új szolgáltatást/funkciót
Optimalizációt a meglévő működésben
Hibajavításokat
Részletesebb személyreszabási lehetőségeket
A fenti lista nem gondolnám, hogy széleskörűbb magyarázatot kíván abból a szempontból, hogy hasznos lehet-e a felhasználói élmény vonatkozásában.
Térjünk vissza az eredeti felvetéshez:
Ha megjelenik egy új verzió, azonnal érdemes frissíteni?
Nem kívánom megkerülni ennek a kérdésnek egy fontos aspektusát, miszerint érdemes-e várni egy frissítéssel. Az én részemről a bevett szokás, és általában tanácsolni is ezt szoktam, hogy azonnal frissítek.
Sok felhasználó rendelkezik vélt vagy valós félelemmel, hogy egy új verzió majd összevissza kaszabol neki mindent a vázban/eszközben. Természetesen minden verzió tartalmazhat hibákat, de alapvetően nem jellemző. Amikor egy frissítés megjelenik, általában kivétel nélkül tartalmaz reakciót korábban talált csacsiságokra, másrészt minden frissítés hosszas tesztelést követően kerül ki az éterbe. Amikor változást érzékelünk egy meglévő funkció viselkedésében, általában érdemes átbújni a beállításokat, hogy nem állt-e valami alaphelyzetbe vagy változott-e meg az alapértelmezettnek tekintett beállítás valami másra, mint amit megszoktunk.
Ettől függetlenül tény, hogy minden létező helyzetre és eszköz kombinációra lehetetlen minden kétséget kizáróan tesztelni, és ezzel el is érkezünk egy következő kérdéskörhöz.
Gyártók és firmware-ek
Egy másik érdekes terület, amivel kapcsolatban mondhatni sokszor találkozom hiányos ismeretekkel, az a gyártó-gyártó közti kölcsönhatások az eszközök egymással történő kommunikációja során. Mivel elfogadtuk, hogy manapság a fotográfia javarészt informatikai kérdés, el kell fogadnunk azt is, hogy piacon gyakorlatilag minden eszköznek van firmware-je, ami elektronikus eszköz és bonyolultabb konstrukció, mint egy villanykapcsoló.
Az egyszerűség kedvéért állítsunk fel két kategóriát:
Elsődleges gyártó - elsődleges eszköz
Másodlagos gyártó - másodlagos eszköz
Határozottan felhívom a figyelmet, hogy ez a kategorizálás nem arra szolgál, hogy eldöntsük melyik gyártó terméke jó, melyiké nem jó, hanem arra, hogy egy kicsit jobban megértsük a piacon elérhető termékeket. Ha ezt elfogadjuk, akkor nézzünk egy gyakorlati példát, ami személy szerint engem érintett:
Amikor elhatároztam, hogy Z8-ra váltok, eladtam minden Canon cuccom és ezzel együtt egy Godox Xpro-C vakuvezérlőt is. Azzal a lendülettel meg is vettem belőle a második generációjú modellt, immáron Nikonhoz, tehát a Godox Xpro-N II-t. Amikor megjött hozzá a Z8 is, a kezdetektől megfigyeltem, hogyha bekapcsolt állapotban van a vezérlő a gépen, és úgy kapcsolom be a gépet, akkor semmi “gond” sincs, azonban ha be van kapcsolva a Z8 és leveszem a vezérlőt majd visszateszem, akkor nem ismeri fel, nem aktiválódik a vakuvezérlés a Z8-ban. Valami baj lenne a Z8-al? Nem-nem, a vezérlő még 1.0-ás firmware-rel pörög, de már elérhető hozzá egy 1.5-ös verzió. Frissítés, probléma megoldva.
Ebben a történetben a Nikon elsődleges gyártó, a Godox másodlagos gyártó. A Godox eszközöket gyárt a Nikon termékeihez. Sok helyzettel találkoztam és találkozom a mindennapi munkám során, amikor segítséget kérnek a felhasználók, hogy valami nem jó a géppel, vagy hogy van egy eszközük, ami korábbi (általában tükrös) modellekkel működött, egy Z-vel meg nem vagy nem úgy, ahogy megszokta. Ilyenkor azonban legelőször nem a vázban érdemes keresni a problémát (de nem kizárható), hanem a másodlagos eszközben, egész pontosan annak firmware verziójában.
Az, hogy egy korábbi (jellemzően előző technológiájú) termékkel működött egy eszköz, nem teszi alapértelmezetté, hogy egy újabbal is fog. Ilyen kölcsönhatásban a másodlagos gyártók eszközei (Sigma, Tamron optikák, Godox, Profoto vakuk és vezérlők, stb…) az elsődleges gyártó eszközeihez gyárt, és a saját kommunikációs protokolljait is ezekhez az elsődleges termékek protokolljaihoz kell igazítaniuk. Ezért találkozunk azzal, hogy például egy vakuvezérlő esetében, ami nemcsak manuális kioldásra, hanem bonyolultabb számításokra is képes, szinte minden (elsődleges) gyártóhoz megtaláljuk a hozzá tartozó változatot és ezek nem felcserélhetőek.
Ha egy elsődleges gyártó integrál egy új protokollt az ő oldalán, a másodlagos gyártónál pattog a labda, hogy lekövesse ezt a változást, és némi fejlesztést követően megjelenik a másodlagos eszközhöz egy frissítés, ami áthidalja ezt. Ez viszonylag gyorsan is megtörténhet (kollaboráció esetén akár egy időben is), de mivel a legtöbb esetben ilyen jellegű kollaboráció nincs a gyártók között, ez a folyamat lassabb is lehet vagy akár az is előfordulhat, hogy a másodlagos gyártó úgy dönt, megszünteti az ilyen jellegű támogatást az adott eszközéhez és esetleg kiad egy teljesen új modellt.
És amit ebből egyetlen sorként az utókornak kívánok hagyni:
Amikor eszközök között gyaníthatóan kommunikációs eredetű problémába ütközünk, először mindig kívülről-befelé (tartozékoktól, másodlagos gyártó eszközeitől haladjunk az elsődleges felé) vizsgáljuk a firmware verizókat és a hozzájuk elérhető kompatibilitási információkat.
